Műtárgymesék: Római kori nyúl alakú fibulák
Ma egy olyan különleges kulturális összehasonlítással készültünk, melyben a húsvét keresztény szimbóluma, a nyúl, találkozik az antik római kor nyulakat ábrázoló fibuláival, melyek különös történetet mesélnek nekünk a Kárpát-medence régészeti rejtélyeiről.
De hát mi köze ennek az egésznek a húsvéthoz? Nos, talán csak annyi, hogy az idő és a kultúra változása ellenére az emberi kreativitás és az örök élet keresése mindig is összekapcsolódik az állatokkal, akárcsak a keresztény húsvét szertartásaiban, vagy akár a római régészeti leletekben egyaránt. Ahogy közeledik a húsvéti ünnep, mindenki készül a locsolásra, a tojáskeresésre és a csokinyulak rohamára. De vajon tudjuk-e, hogy honnan ered ez a szokás? Nos, a keresztény hagyományban a nyúl a megújulás és a termékenység szimbóluma lett, mivel hosszú fülű barátunk a tavaszi időszakban előbújik vackából, ahogy a természet is megújul, és az állatok elkezdik új életüket. Ám ez a szokás sokkal régebbi gyökerekre vezethető vissza, mint gondolnánk! Mindenki ismeri a húsvéti nyúl legendáját, aki titokban tojásokat rejt el a gyerekek számára, hogy azokat reggel felfedezzék a kertben vagy a lakásban.
De mi van, ha azt állítjuk, hogy a nyúl már jóval a húsvéti hagyományok előtt is népszerű ábrázolási forma lehetett? Nos, igen, a régészeknek köszönhetően bebizonyosodott, hogy a nyúl, mint ábrázolási forma már a római korban is divatos volt, többek között az ún. állatalakos (zoomorf) fibulák formájában. Ezért, ha szemfülesek vagyunk, akár több múzeumban is szembe találkozhatunk velük. Az 1-4. században itt élt szarmata népcsoportok élénk diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatot ápoltak a rómaiakkal. A szarmata hölgyek köztudottan rajongtak a csecsebecsékért, melyekkel előszeretettel díszítették színes gyöngyökkel televarrott öltözéküket. Mindezek közül az egyik legizgalmasabb díszítőelem a rómaiaktól származó, különféle állatokat ábrázoló fibulák voltak, melyek egyfajta ruhát összekapcsoló tűként funkcionáltak. De mi köze ennek a hagyományhoz, a keresztény húsvéti ünnepekhez? Nos, ha jobban belegondolunk, a keresztény hagyományok is tele vannak szimbólumokkal és rejtélyekkel, és a nyúl, mint a megújulás és a termékenység szimbóluma, könnyedén beillik ebbe a sorba. Minden bizonnyal az antik római hitvilágban több más állat mellett a nyúl is fontos szerepet játszhatott. Így hát, kedves olvasóink, a tojáskeresés közben se feledjék, hogy a múlt és a jelen néha úgy fonódik össze, mint egy igazi régészeti rejtély… Addig is, boldog húsvéti ünnepeket és sikeres tojásvadászatot kívánunk mindenkinek, és ne feledjék: a rejtélyek mindig csak arra várnak, hogy felfedezzük őket, legyen az egy ősi nyúlfibula vagy egy titokzatos tojás a kertben!