Néprajzi kiállítás

"ÉLETTÉR"

Kedves Látogatóink! Az élettér kiállításon a 18. századtól kezdődően bepillantást nyerhetnek a paraszti kultúrába, kiemelten Szarvas mindennapi életébe. Megismerhetik az emberélet fordulóihoz, a születéshez, a házassághoz és a halálhoz kapcsolódó szokásokat, hagyományokat a 19-20. századi tárgyak bemutatásával.

A teremben egy átlátszó plexifalon keresztül megtekinthetnek egy régi fényképekből készült animált videót. Továbbá a kiállítás része egy korabeli babakocsi és egy sárhajó is.

Az élet első mozzanata a születés. A hagyományos paraszti kultúrában a nők szülés előtt a megszokott munkájukat végezték. A szülésnél segítkező személy akkoriban a bába volt. Ám ismeretei sokszor nem haladták meg az átlagos népi tudást. A szülést követő gyermekágyas időszakban a nőt tisztátalannak tartották, gyermekével együtt védtelennek a rontások ellen. A néphit így fontosnak tartotta, hogy minél előbb keresztvíz alá tartsák az újszülöttet.

A 18. században a házasság előtt álló felek csak futólagosan ismerték egymást. A vagyontalanok között még jobban érvényesülhetett a fiatalok vonzalma, ám a gazdag családok esetében a házasság gyakran kényszerből köttetett. Szegény és gazdag azonban egyaránt nagy eseménnyel ünnepelte a házasságkötést. Az esküvőt követő lakodalom talán az emberi élet legnagyobb és legemlékezetesebb ünnepét jelentette.

Életünk harmadik döntő és egyben záró mozzanata a halál, majd a temetési szertartás. A 18. század során még általános volt, hogy a holttestet nyitott koporsóban ravatalozták fel a templomokban. Szarvason sokáig ragaszkodtak ehhez a hagyományhoz, azonban a temetőknek a település szélére való kihelyezésével megoldották ezt a kérdést.

A lakodalmas dáridók, halotti torok evés-ivással járó pénzköltését nem nézték jó szemmel a hatóságok. Megszüntetésüket azért kezdeményezték, hogy megakadályozzák a lakosság további elszegényedését.

Kiemelt tárgy

Fekete színű menyasszonyi ruha

Világos nyakrészét fekete csipke rátét díszíti. Kiss Anna ("ág. hitv. ev. Szül. 1887. okt. 3., lakott Szarvas II., 222.") esküdött benne 1907. november 13-án. Férje Kis Pál, kisbirtokos. A ruha Kiss Gabriella és családja tulajdonában áll. A 19. 20. század fordulóján a menyasszonyi ruha színes volt, majd praktikusság szempontjából az ünnepélyes jelentésű fekete szín került előtérbe. A 20. század derekán a fehér szín vált uralkodóvá. A menyasszony öltözetének kiegészítője és egyben a menyasszonyi állapot kifejezője fejviselete, a menyasszonyi koszorú volt.